Hogy ízlik az Almageddon?
Adalékok a Liget Galéria Lapozz című kiállításához
Korábbi bejegyzésemben Vetlényi Alma Lapozz című kiállítását tárgyaltam, amely a Molnár Veronika vezette Liget Galériában látható április 11-ig. A poszt megjelenése után március 24-én kaptam Vetlényi Almától egy üzenetet Instagramon, amelyben személyes találkozóra hívott. Mivel többen jelezték, hogy kíváncsiak lennének Vetlényi saját perspektívájára is, a privát találkozó helyett azt javasoltam, hogy írja meg a történetet abból a szemszögből, amiből ő szeretné. A magam részéről is azt gondoltam korrektnek, hogy ugyanazokon a platformokon lehetőséget biztosítsak neki a nyilvános válaszra. Almával egyeztettem, hogy megírja a történetét, amiben kijavítja minden esetleges tévedésem, és kérésére megadtam neki az email címem, hogy majd oda küldje el az anyagot.
Kapjak felszólító levelet?
Ugyanazon az estén egy jogot is végzett barátnőm hívott, hogy Molnár Veronika felkereste egy nekem írandó felszólító levél ügyében. A barátnőmmel tisztáztam, hogy teljes mértékben hiszem, hogy nincsenek valótlan tények az írásban, így állok elébe annak, hogy nyilvánosan korrigáljam az általam esetlegesen tévesen megadott információkat. Hogy a felszólító levél elébe menjek, Molnárnak is jeleztem egy privát üzenetben, hogy Vetlényi mellett neki is szeretnék minden lehetőséget biztosítani arra, hogy elmondja a saját igazát. Molnár válaszában károsnak nevezte a posztot, és azt rótta fel nekem, hogy ellentéteket szítok abban a művészeti szcénában, amelyben szerinte jelenleg mindenki a túlélésért küzd. Válaszában azt is megjegyezte, hogy a kiállítást néhány forintból rakták össze fáradtságos munkával, viszont nem ő, hanem majd Vetlényi fog a pontos korrekciós igényeikkel keresni.
Még több (ön)reflexiót!
Egy ilyen üzenet után azért elgondolkodtam magamon is, amit a blog megkezdése előtt és óta jó néhányszor megtettem már. Korábban is arra jutottam, hogy hamarosan a saját múltbéli szerepvállalásomat – a Vintage Galéria asszisztenseként dolgoztam 2019 és 2024 között –, és az abból fakadó beszélői pozíciómat is tisztáznom kell majd, hiszen saját magammal szemben is önreflektívnek kell lennem, ha másoktól ezt kérem. Erre a témára a következő posztok egyikében mindenképpen visszatérek majd.
Ugyanakkor ezzel egyidőben az is szöget ütött a fejembe, hogy amikor a korábbi poszt tartalmához bogarásztam a Liget Galéria Facebook oldalát, a megnyitó esemény képei között megakadt a szemem a cateringen, ami a Gittinger Pincének volt köszönhető. A képeken jól kivehető módon szerepelt az Almageddon fantázianevű bor és az azt szervírozó férfi – mint ki fog derülni: Vizi Attila – is, Instagramon a Gittinger Pince pedig már olyan „nagyszerű” támogatóként volt feltüntetve, ami „nélkül ez a kiállítás nem valósulhatott volna meg”. Elgondolkodtatott, hogy ha vannak támogatói a kiállításnak, akkor vajon mégis miért említette Molnár, hogy néhány fillérből hozták létre. Ezután eszembe jutott az is, hogy a pincének jobban utánanézzek.
Mit nyel a NER?
Az állítólag 2019-es alapítású Gittinger Pincéről az interneten több cikket is találni, amikből megtudható, hogy megálmodója Vizi Attila közgazdász és privátbankár, akinek borbirtokán a képzőművészethez kapcsolódó törekvései is vannak. A Világgazdaság 2023-as cikkéből megtudható, hogy Vizi szülei Ádám Veronika és Vizi E. Szilveszter kutatóorvosok, akiknek Szent György-hegyi birtokához kapcsolódóan kezdett el az üzletember natúr borokkal foglalkozni. Vizi a cikk szerint amikor borászattal kezdett foglalkozni „egyszercsak kiszállt az üzleti életből”, bár korábban a HOLD Alapkezelőnél – korábbi nevén Concorde Alapkezelő – dolgozott, akikkel még akkor is együttműködött. A cikk szerint Vizi korábban is vett már műtárgyakat, de ízlése inkább „konzervatív” volt, a kortárs festészet iránti érdeklődése elmondása szerint Einspach Gábornak, illeve az általa 2015-ben – az akkor még Art+Text Budapestnek, majd Einspach Fine Art & Photography-nak hívott, most már Einspach & Czapolai Fine Art néven futó galériájában – megrendezett Diagonal Histories című kiállításnak köszönhető, amelyen Bak Imre és Peter Halley művei kerültek kiállításra.
A Gittinger Pince honlapjáról kiderül, hogy mára már nem csak a Liget Galéria élvezi támogatását, 2024-ben ugyanis a Velencei Biennále Magyar Pavilonjának szponzora is volt (ahonnan szintén posztolt közös képet Molnárral), amely alkalomból elkészítették, és a megnyitó eseményen fel is szolgálták Nemes Márton Techno Zen kiállításának apropóján az Almageddon fantázianevű bort. A 2022-es Velencei Biennále megnyitója (Keresztes Zsófia: Az álmok után: merek dacolni a károkkal, kurátor: Zsikla Mónika) alkalmából rendezett fogadás „színvonalát” a Matolcsy Ádám baráti körébe tartozó Száraz István és párja, Molnár Dóra biztosították az őket felkaroló Somlói Zsolt Szabad Európának tett nyilatkozata szerint, aki feleségével, Spengler Katalinnal együtt ismert műgyűjtő. Talán feltételezhető, hogy Szárazék a 2024-es biennále megnyitóját is hasonlóan vették a szárnyaik alá, ezzel felvillantva a Gittinger Pince első lehetséges NER-es kötődését.
A honlapon található kronológia szerint a pincészet ugyanebben az évben indította el WINE + ART nevű projektjét, amely szerintük a művészet és a természet közötti harmónia hangsúlyozására ad lehetőséget, néhány hete pedig a Ludwig Múzeumban debütálta új szortimentjét, ismét Nemes Márton biennálés anyagának bemutatásával összekötve. Mielőtt azonban rátérek arra, milyen művészeti vonatkozásai vannak Vizi Attila tevékenységének, nézzük meg egy kicsit a cég üzleti hátterét.
Ahogy azt a Világgazdaság cikke is megjegyzi, ha valaki az interneten rákeres Vizi Attilára, eleinte kevés információt talál róla, és neve ezek alapján más, a borászaton kívüli konkrét tevékenységgel nehezen összeköthető. A Gittinger Pince honlapján nincsenek feltüntetve hivatalos cégadatok, viszont a pincészet címe meg van adva, ami a hegymagasi Mókus körút hrsz. 943-ra mutat. Érdekes módon a Nemzeti Cégtár szerint éppen erre a címre van bejegyezve a G2G Zrt., aminek jelenlegi ügyvezető igazgatója Vizi Attila Gergely (an.: dr. Ádám Veronika Mária), tevékenysége pedig desztillált szeszes ital gyártása. Ezek alapján az adatok alapján már egészen biztosan állítható, hogy a Gittinger Pincét alapító Vizi Attila érdekeltségébe tartozik a G2G Zrt.
A 24. hu 2018-as cikkéből kiderül, hogy a G2G Zrt.-ben érdekelt Vizi Attila Gergely – Orbán Viktor vejének – Tiborcz Istvánnak az üzlettársa, aki a cikk szerint Lázár Jánossal is kapcsolatban áll. A 24.hu szerint Tiborcz 2014-ben szerzett részesedést a vállalatban, amelyet eredetileg Házipálinka Bérfőzde néven alapítottak, és ez a cég a mai napig foglalkozik desztillált szeszes italok gyártásával, emellett pedig leányvállalatain keresztül a borkereskedelemben is érdekelt. Bár a cikk nem említi név szerint a Gittinger Pincét, feltételezhető, hogy az érintett cégek egyike. A 24. hu cikke Vizit a Raiffeisen Bank Zrt.-hez, a Money Match Online Zrt.-hez és a Sanus Invest Kft.-hez is kapcsolta, illetve kiemelte, hogy a G2G szerbiai leányvállalatának, a G2S Wine doo nevű cégnek is a képviselője. A 24.hu beszámolója szerint a szerbiai italnagykereskedő cég alapítása azt jelzi, hogy Tiborczék nem csupán a közvilágítás-szerelő Elios céggel próbáltak terjeszkedni a környező országok piacaira, hanem az alkoholbiznisszel is.
Lapozzunk vissza a művészeti vonatkozásokhoz
Ez az általam tárgyalt Lapozz című kiállítás esetét nézve kifejezetten azt jelenti, hogy a NER-hez igen sok szálon fűződő Vizi Attila és a Gittinger Pince támogatja az – elvileg – független kiállítóhelyként működő Liget Galériát, és érdekeltségeiket boruk – és az államkasszából elfolyatott pénzük – által már a kortárs művészeti kiállítóterekre is kiterjesztették.
Molnár Veronika galériavezetővel fenntartott kapcsolatuk ráadásul ezen az egy eseményen is túlmutat, ugyanis Molnár nyilvános Instagram posztjai szerint 2024-ben a Gittinger Pincében tartotta esküvőjét, valamint a Liget bejegyzése szerint a pincészet már 2023-ban is támogatta Susan Vecsey Sea Meets Sky című kiállításának megvalósulását. A Gittinger Pince Instagram oldalán megjelenő posztok tanulsága szerint a pincehelységet az acb Galériától megvásárolhatott Pinczehelyi Sándor zománcok (1970-1972) díszítik, de jelentkeztek be már a TOBE Gallery kiállításáról is. Nemes Márton Bipolar 03 (2023) című munkája mellett Pablo Atchugarry Untitled (2022) kültéri szobra is megtalálható a borbirtokon, és sztorija szerint Vizi érdeklődik Melkovics Tamás munkája iránt is. Műgyűjtői tevékenysége feltehetően túlmutat ezen a néhány alkotáson, ugyanis 2022-ben a Műtárgybefektetési Konferencia előadója volt.
Az ezek alapján bizonyos, hogy Vizi szívesen mozog a hazai kortárs képzőművészeti szcénában, és NER-es érdekeltségei révén vásárlóereje is van.
Amikor ezeket az összefüggéseket végiggondoltam, Vetlényi Almának és Molnár Veronikának az alábbi kérdéseket küldtem el:
Hogyan ismerkedtetek meg?
Az előtt, vagy az után merült fel a Lapozz című kiállítás gondolata, hogy Alma egyedi tervezésű esküvői ruhát készített Veronika számára 2024-ben?
Ki kezdeményezte a kiállítás létrejöttét?
Veronika esküvője 2024-ben a Gittinger Pincénél volt, amely azután a cateringet is biztosította Alma kiállításának megnyitóján. A Gittinger Pince Vizi Attila közgazdász és privátbankár nevéhez köthető, akinek borbirtokán képzőművészethez kapcsolódó törekvései is vannak. Milyen kapcsolatban álltok a Gittinger Pincével és Vizi Attilával?
Kié a bevétel a nonprofit kiállítótérként üzemelő Ligetben eladott printek után?
A kérdésekre Molnár Veronika annyit reagált, hogy nem tartozik elszámolással nekem, majd kilépett a beszélgetésből. Vetlényi Alma azóta nem válaszolt, a saját anyagát sem küldte még el.
Az alaposabb háttérkutatás révén, az így nyilvánosan elérhető információk alapján az előző posztban talán valóban aránytalanul túlbecsültem Vetlényi Alma önálló szerepét abban, hogy a NER megérkezett a Liget Galériába: a jelenlegi állás szerint ugyanis ugyanannyira, ha nem nagyobb mértékben iniciátora ennek Molnár maga. Ennek az arányosságnak a megállapításához már csak az vihet minket közelebb, ha megérkezik a saját álláspontjukat ismertető válasz, de erre – vagy a hivatalos ügyvédi megkeresésre – még várnunk kell.
A felvázolt összefüggések azonban több kérdést is felvetnek a független művészeti szcéna valódi függetlenségével kapcsolatban. Miközben a Liget Galéria látszólag nonprofit, független kiállítótérként pozicionálja magát, a háttérben kirajzolódó Gittinger Pince – és annak NER-közeli tulajdonosi köre – támogatói jelenléte felveti a valódi autonómia kérdését.
A kortárs művészeti színtér egészét tekintve ez a példa jól illusztrálja, hogyan szivárognak be a hatalomhoz közeli gazdasági szereplők a látszólag független művészeti intézményekbe, fokozatosan elmosva a határokat az NER-es befolyás alatt álló és a független intézményi szféra között. A Liget Galéria esete nem egyedi jelenség, hanem egy általánosabb tendencia része, amelyben a „néhány forintból" megvalósított kiállítások sokszor politikailag és gazdaságilag befolyásos háttérszereplők támogatását élvezik.
Ez a helyzet különösen problematikus egy olyan időszakban, amikor az autonóm művészeti szcéna – ahogy Molnár Veronika is fogalmazott – a túlélésért küzd. A valódi függetlenség megőrzése egyre nehezebbé válik (ha nem ellehetetlenedik), miközben a NER-közeli szereplők kulturális tőkére és legitimációra tesznek szert a művészeti térben való jelenlétük által. A kritikai diskurzus fenntartása és a gazdasági-hatalmi viszonyok átláthatósága most ennek tudatában kiemelkedően fontos.